Az első félidőre mintha nem ébredt volna fel a csapat, a második 45 percben viszont már érvényesítette az akaratát. Az Újpest FC újra győzni tudott.
Annak ellenére, hogy még a válogatottszünet előtt, március 20-án itthon kapott ki a csapat a Honvédtól, szinte egyáltalán nem lehetett pesszimista véleményt hallani vagy olvasni a következő két hétben. A szurkolók bizalma nemhogy visszatért, de az egekbe rakétázott, együtt lélegzik az egész lelátó a játékosokkal – de régen lehetett már ezt leírni Újpesten, s milyen jó, hogy most újra megtehetjük!
Április harmadika délutánján nemcsak azért döntött úgy 3200 (!) ember, hogy kilátogat a meccsre, mert az ingyenes volt, hanem azért is, mert a jó játék, a szív és az akarat már bizony önmagában is garancia a jó szórakozásra. A fiúk pedig meg is hálálták a bizalmat, igaz, kissé talán lassan indult be a gőzhenger.
Az első félidőben bár támadgatott a csapat, komoly lehetőségig kevésszer jutott el, majd a szívverése is elállt mindenkinek, mikor a télen a Megyeri útról a Hidegkutiba költöző Stieber Zoltán a kapuba bombázott – a videóbíró azonban hosszas tanácskozás után les miatt érvénytelenítette a gólt. Az első félidőben érvényes találat nem is született.
Még a második félidő elején sem gondolta talán senki, hogy ma láthatunk gólt egyáltalán, Kruscsics mester gyorsan át is szervezte a csapatot – aminek parádés eredménye azonnal meg is mutatkozott, Bjelos passzából Katona Mátyás rúgott gólt, mindketten pontosan húsz másodpercet töltöttek a pályán előtte. Cserélni tudni kell…
Szűk húsz perccel később aztán be is fejezték a fiúk a vasárnapra kapott házi feladatot: gólvágónk, Budu Zivzivadze két védő szorításában cipelte a labdát a tizenhatos vonalára, majd – egy rövid szünettel később – irgalmatlanul nagy gólt lőtt az MTK hálójába, tombolva ünnepelt háromezer-kétszáz ember.
Az eredmény már nem változott, a csapat tehát a másik fővárosi riválison túl tudott lépni, a kék-fehérek pedig most már súlyos kiesési gonddal néznek szembe.
(Fotók: Újpest FC)