Ha van a magyar úszósport történetében valaki, aki a figyelem középpontjába kívánkozik, akkor az 1909. július 31-én a napvilágot még Haltmayerként megpillantó Halassy Olivér mindenképp ilyen. Legutóbb idén februárban találkozhattunk az országos sajtóban az újpesti sportlegenda nevével, abban a sajnálatos kontextusban, hogy mégsem készülhet el az izgalmas életútját bemutató film. Ha már celluloid nem, akkor nyomdafesték örökítse meg, miért is érdemes példakép a kis „Oli”!
Halassy az 1931-es párizsi Eb-n aratott győzelme után
Az eredetileg katonai karrierre áhítozó Halassy Olivér fiatalsága egy olyan személyes tragédiával indult, amely a legtöbb ember életét derékba törte volna: 1918-ban egy focimeccs után megpróbált felugrani egy mozgó villamosra, ám lecsúszott a lépcsőről, és a jármű kerekei alá került. Erről később így mesélt Az Estnek adott interjúban:
„Úgy látszott, hogy a baleset nem veszedelmes. Csak a bőrt húzta le a kocsi a lábamról. Kórházba mentem, egy hét múlva azonban feketedni kezdett a seb, bevittek Pestre és bokán felül amputálták a lábamat. Hát mi ez? (…) Érdemes ezen elkeseredni?”
1920-ban édesapja – Haltmayer Mátyás, honvéd tüzér tiszthelyettes – segítségével a Hungária körúti Vilmos főherceg laktanya medencéjében tanult meg úszni. Egy évvel később pedig már úszó- és vízilabdaedzéseken remekelt az újpesti Duna-ág famedencéjében.
A Magyar Atlétikai Clubba tett rövid kitérő után, 1924-ben igazolt az UTE-hoz, ahol először szkeptikusan fogadták, ám hamar az egyesület feltörekvő favoritja lett. 1925-ben már a dobogót ostromolta a kilenc kilométeres dunai folyambajnokságon, de akkor még csak negyedik lett.
Ám az első győzelmére nem kellett sokat várni: 1926. július 31-én, Debrecenben, a magyar úszóbajnokság döntőjén, 1500 méteres gyorsúszásban fölényesen utasította maga mögé az addig esélyeseket, Páhok Istvánt és Fehér Istvánt. Az esős, hűvös idő miatt igen gyér közönség állva ünnepelte a medencéből kékre fagyva kiemelt Halassyt, különösen, miután feltűnt a nézőknek, hogy bal lábfeje hiányzik.
Ebben az évben a budapesti Európa-bajnokság 1500-as előfutamán megdöntötte az addigi magyar rekordot, amiért szintén álló ovációt kapott, Horthy Miklós kormányzó pedig személyesen gratulált neki. Igaz, ez az eredménye csak huszonöt percig élt, mivel Páhok négytized másodpercet javított rajta. Már ekkor látszott, hogy a magyar úszóvilág következő évei a két fiatal titán párharcáról szólnak majd. Teljesítményéért Semsey Aladártól, Újpest akkori polgármesterétől ajándékot kapott, a városban pedig már „a mi Halassynk”-ként kezdték emlegetni.
Kapura lő a féllábú fenomén
1927-ben a Vas utcai kereskedelmi iskola hallgatójaként érettségizett, úszókarrierje pedig meredeken ívelt felfelé. 1926 és 1938 között egyéniben tizenegy, csapatban kilenc alkalommal nyert folyambajnokságot, nyolcszor lehetett tagja a magyar úszóválogatottnak, 400, 800 és 1500 méteres gyorsúszásban, 4×200 méteres gyorsváltóban és a 2000 méteres Balaton-bajnokságokon pedig folyamatosan halmozta a jobbnál jobb eredményeket, miközben tizenkétszer javított országos csúcsot. Emellett a vízilabdában is folyamatosan öregbítette az UTE hírnevét: kilencvenegyszeres válogatott volt lila-fehér színekben. Összesen 36 bajnoki címet nyert.
Komjádi Bélával
Fanatizmusára jellemző, hogy a Magyar Úszó Szövetségnek 1927-ben egy időre el kellett tiltania a vízilabdától, hogy az ekkor már válogatott Halassy csak az úszásra koncentráljon. De a szigor nem tartott sokáig, és a fiatal sportolót Komjádi Béla szövetségi kapitány beválogatta az 1928-as amszterdami olimpiára készülő pólós keretbe, mint „centerhalfot”. Az ötkarikás játékokról ezüstéremmel érkezett haza a csapat, ezt követően pedig – Halassy szereplésének is köszönhetően – megkezdődött az az aranykor, ami az 1932-es Los Angeles-i, az 1936-os berlini olimpiai, illetve az 1931-es párizsi, az 1934-es magdeburgi és az 1938-as londoni Eb-győzelmeket hozta.
Az 1932-es pólóválogatott tagjaként a tornasor végén
1930. január 1-jén édesapját vitézzé avatták, a cím viselésére fia is jogosulttá vált. Bár kérkedni sohasem kérkedett vele – hiszen magánéletében is csendes, szerény ember volt –, később többször is szerepet játszott életében ez a mozzanat.
A Magyar Úszó Szövetség jubiláris versenyén az olasz Paolo Costollival, 1932-ben
A sokszoros kihívások mindig nagy teljesítményekre sarkallták. Az 1931-es párizsi Eb legendás bravúrja volt, hogy a 9:2-es magyar vízilabda-győzelem után, mintegy mellékesen, még aznap megnyerte az 1500-as úszódöntőt. Mankójával holtfáradtan átbicegett megnézni a pólós bronzmérkőzést, ami épp miatta szakadt félbe: a tömeg, de még a játékvezető és a zsűri is Halassyt éljenezte.
1934-ben esküdött örök hűséget gyermekkori szerelmének, Antal Mancinak, egy újpesti húskereskedő lányának. A plébániatemplomban tartott egyházi szertartás kisebbfajta népünnepély volt, amelyre a környező településekről és a fővárosból is tömegével érkeztek a sportlegenda tisztelői.
1936-ra a kiváló úszó mindent elért, amire a sportág képviselői valaha vágyhatnak, ez pedig kezdte kicsit rányomni a bélyegét a klubéletben nyújtott szereplésére is. A siker sokat látogatott ormaitól, ugyan korántsem dicstelenül, de pár év múlva fokozatosan búcsúzni kényszerült.
(Folytatjuk)