Az UTE szeptember 22-én ünnepélyes táblaavatással emlékezett a Szusza Ferenc Stadion 100 évvel ezelőtti, 1922. szeptember 17-én lezajlott átadására. A megemlékezésen Szöllősy Marianne, az újpesti Neogrády László Helytörténeti Gyűjtemény vezetője felidézte, kiknek a munkája és anyagi hozzájárulása tette lehetővé, hogy megszülessen a legendás épület, mostani cikkünkben, némi kiegészítés gyanánt, arra világítunk rá, milyen előzmények tették szükségessé az építkezést, és milyen benyomások érték azokat, akik elsők között léphettek az újpesti sport szentélyébe.
Szomorú szükségszerűség
Ahogy arról Szöllősy Marianne is beszélt, a stadionépítés kezdeményezője és legfőbb mozgatórugója az UTE elnökévé 1919-ben megválasztott Szűcs János, illetve az általa és Mauthner Zoltán bőrgyáros által 1921 szeptemberében megalapított UTE Sporttelep Rt. volt, az első kapavágás pedig 1921. november 21-én történt.
Azonban a sportszereteten kívül más, kevésbé örömteli oka is volt annak, hogy a klubnak új sportkomplexumra lett szüksége: 1921-ben vált véglegessé az a kormányzati szándék, hogy a Népszigetet közigazgatásilag elszakítják Újpesttől. A területen állt az UTE méltán híres sporttelepe is, amelyet a Ganz-Danubius Hajógyár vásárolt meg, hogy szerelőcsarnokot építhessen a helyén.
Hess Pál
Hess Pál, a város akkori polgármestere így kommentálta az adásvételt Az Est számára:
„A Népszigetet Újpest feje fölött, Újpest megkérdezése nélkül adta el a kormány. Húsz évvel ezelőtt felajánlották ugyan Újpestnek, de akkor még senki sem hitt a város amerikai arányokat megközelítő fejlődésében, pénze sem volt, s ezért nem vásárolta meg.”
Az akkori városvezetésnek nem volt túl sok eszköze arra, hogy biztosítsa a település fiataljainak a sportolási lehetőséget:
„Egyet tehetett csak: egyetlen telkét, amely a Megyeri úton terül el 9500 ölnyi terjedelemben, az Újpesti Torna Egyletnek engedte át, hogy azon építse meg új pályáját. Ez a pályaépítés ma Újpest legnagyobb eseménye, de egyúttal legnagyobb gondja is. A kormány adott ugyan egymillió koronát az építkezésre, de az még a földmunkára sem elegendő.”
A hiányzó kilencmillió koronát az újpestiek közadakozásból teremtették elő, ahogy a polgármester fogalmazott „jóformán garasonként”. Majd hozzátette:
„A legszebb és a legmodernebb pálya lesz az országban az Újpesti Stadion. Lépcsős cementterasz fogja övezni a futballtérséget és a futópályát, s ha pénzünk lesz rá, hatalmas tribünöket is fogunk építeni.”
Göröngyös úton
Hirdetés a korabeli sajtóban
Az óvatos ígéret nyomán a következő hónapokban el is kezdődött az építkezés, amelyen közel 100 munkás dolgozott éjt nappallá téve. Eredetileg 1922 pünkösdjén akarták átadni az épületet, ám ez végül nem sikerült.
A 15 ezer ülő- és nagyjából 40 ezer állóhelyet magába foglaló sportcsarnok állapotáról június végén már így írt Az Est:
„Egyedül a futballpálya gyepesítése nem sikerült. A bevetett fűmagot elsöpörte a szél, s a várt erős és tömött gyep helyett dudva borítja a pályát.”
A focisták augusztus 30-án kezdhették meg a tréninget a létesítmény falai között – a Népszigeten ezen a napon kezdték el bontani a régi sporttelepet.
A kolosszus szívében
A Sporthírlap tudósítója, dr. Földessy János nem sokkal a hivatalos átadó előtt jutott be a stadionba, és a következőképpen írta le az újpesti sport új otthonát:
„A lépcső felvezetett a pályát végig körülvevő lejtős nézőtér tetejére. Egy pillanatig meg kellett állanom. Imponáló látvány tárult ugyanis elém. Szemben velem egy még eddig nem látott hatalmas tribün, amelyen javában dolgoztak a szorgos munkáskezek. A tribünnek mintegy folytatásaként le a pálya felé ezer és ezer korzóülés húzódott. Olyan volt az egész, mint egy nagy színház nézőtere, csak hatványozott kiadásban.
A stadion a megnyitó mérkőzésen
De nem ez volt az, ami felébresztette az emberben a »nagy«, a »hatalmas« imponáló érzését, hanem a pályát hat méter magasságban körülfogó friss, zöld pázsittal benőtt körtöltés, amely egybefolyva a korzóülésekkel, meg-megszakítva egy-egy hátsó feljáróval, egészen az antik olimpiászok stadionjait juttatta eszembe.”
Az írás kiemeli, hogy a hatalmas csarnokban minden a közönség kényelmét szolgálta, Hajós Alfréd pedig büszkén mesélte a riporternek, hogy 28 vagon cementet sikerült szerezniük az építkezéshez, ami akkoriban különösen nehéz vállalkozás volt.
A stadion egy 1944-es légi felvételen
„Az atlétikai pályáról a futballpályára vezet az utunk. Ez Szűcs János büszkesége. Egy hétig esett rá az eső, de nyoma sincs már a pályán. Földes Lajos (a projekt adminisztratív igazgatója – a szerk.) elárulja, hogy a pályának a középtől kezdve egy kis lejtése van a négy oldal felé, így lefolyik róla a víz, mint a gumiköpönyegről. (…) A pálya 112 méter hosszú és 70 méter széles lesz (…). A talaja pompás gyep”
– olvasható a beszámolóban, amely az épület impozáns díszkapujáról is említést tesz, amely
„olyan széles, hogy felvonulásoknál négyes sorok kényelmesen masírozhatnak be rajta”.
Hogy milyen volt a megnyitó, illetve az első ünnepi mérkőzés, az külön cikket érdemel a jövőben.