Ha lassan és vonakodva is, de végre Újpestre is megérkezett a valódinak mondható nyár, szikrázó napsütéssel és izzasztó hőfokokkal. Az ember ilyenkor önkéntelenül is a víz hűsítő közelsége és a szabadban végzett testmozgás jóleső fáradtsága után vágyakozik. Az elmúlt évszázadban sem volt ez másként, ám az újpestiek számára akkor egészen más, bizonyos szempontból gazdagabb, ám sok szempontból jóval veszélyesebb lehetőségek álltak rendelkezésre a nyári kikapcsolódáshoz.
Famonstrum a folyón
Budapesten már 1836-ban állt tutajokra erősített uszoda a Magyar Tudományos Akadémia előtti Duna-parton, amely idővel több „testvérre” is szert tett. A folyami uszodák terjedését az is elősegítette, hogy a növekvő hajóforgalom miatt 1839-től a főváros megtiltotta a nyílt vízen való fürdőzést. Rövid időn belül a strandolás is elterjedt, saját kultúrával, írott és íratlan szabályokkal rendelkező nyári kikapcsolódássá vált.
Az újpesti fauszoda a Dunán (Forrás: Neogrády László Helytörténeti Gyűjtemény)
A feltöltődésre áhítozó, de pénzben szűkölködő publikum egy része ugyanakkor drágállta a zsúfolt népfürdőket, és ezek helyett a kiépítetlen partszakaszokon, vagy az olcsóbb agglomerációs uszodákban kereste a felüdülést. Így nem csoda, hogy az újpesti folyópart is hamar a fürödni vágyó tömegek kedvelt úti céljává vált.
A fauszoda bejárata és a pénztáros (Forrás: Neogrády László Helytörténeti Gyűjtemény)
A városban 1889-ben az Újpesti-öbölben, a Lőwy-féle fakereskedés mellett, a mai József Attila utca Váci úti végénél egy egy évvel korábban alakult részvénytársaság váltotta valóra sokak álmát: júniusban megnyithatta kapuit Újpest első Duna-uszodája.
Sportos ütemű fejlődés
A kikapcsolódás mellett ennek a létesítménynek más szerep is jutott, ugyanis az újpesti úszósportok versenyzői már az UTE úszó szakosztályának 1910-es megalapítása előtt is előszeretettel edzettek itt. A tréningek egy része a nyílt vízen zajlott, mivel a hosszabb távok megtételéhez a faépítmény nem volt elég hosszú, ezért a helyhatóság elhatározta, hogy megfelelő körülményeket teremt a sportolók számára.
1910-ben, az országban elsőként, szabvány méretűre, 100 méteres hosszúságúra kezdték bővíteni a medencét, amelyet a korábbihoz képest védettebb partszakaszra helyeztek át. Azonban az első világháború, a katonai vereség és az azt követő zűrzavar okozta nehézségek miatt csak 1919 augusztusára nyerhette el méltó formáját.
Csónakállomás a fauszoda mellett
„(…) Az FTC csónakháza és az UTE futballpályája közt találjuk a versenyuszoda bejáratát. Élénk kopácsolás zaja vegyül itt össze az úszók szabályos karcsapásaival, jeléül annak, hogy még javában dolgoznak az uszodán. (…) Most még a régi újpesti uszoda rozoga váza szolgál az úszók öltözőjéül, de már csaknem kész fent a parton a 32 kabinos egyleti öltöző, amely az idei szükségletet talán ki tudja elégíteni. Mert az úszók kedvéből következtetve rövidesen kicsi lesz nekik nemcsak az öltöző, de az uszoda is”
– írja a munkálatokról a Sporthírlap 1919. július 28-ai beszámolója.
Ezzel a hazai úszósport egésze előtt nagy lehetőség nyílt meg, az élsportolók közül pedig – a közönség legnagyobb örömére – sokan az újpesti „vízi kastélyt” kezdték előnyben részesíteni a 20-35 méteres budapesti és vidéki létesítmények helyett. Az időközben a felépítményen pluszban kialakított úszó kabinsor biztonságosan választotta el az úszókat a hajóktól, a hatalmas tutajról pedig csónakjárat indult Illik Viktor híres népszigeti halászcsárdájához.
Hullámsír és fél feltámadás
A kibővített, ám a kemény teleknek hála megrongálódott uszoda a Magyar Úszó Szövetség megbízásából 1921-ben került az UTE kezelésébe, tulajdonosa azonban továbbra is a Különleges Építkezési és Faiipari Rt. maradt. Az ebből támadt anyagi viták hamarosan halálos csapást mértek a faalkotmányra: a tulajdonos 1921 júniusában lebontatta a sportlétesítményt.
Az UTE azonban nem hagyta annyiban a dolgot, és jelentős anyagi áldozatot vállalva még szeptemberre el is készíttetett egy új úszóalkalmatosságot, ám ez a nagy sietség és a szűkös keretek miatt a korábbi Duna-uszodának a nyomába sem ért. A minőség zuhanása ellenére az úszóknak és az úszóversenyeknek ismét volt otthonuk. A szinte pőre faszerkezet azonban a szaksajtó véleménye szerint „a legelemibb kényelmi berendezéseknek is híján volt”, így hamarosan más megoldás után kellett nézni.
Az újpesti Duna-parton (1930) (Forrás: Fortepan / képszám: 20259)
A sportegyesület jóvoltából a szükségmegoldásként létrehozott szerkezetet 1924-ben egy 40 méteres úszóalkalmatosság váltotta fel, amelyet 1925-ben 50 méteresre bővítettek. Ezen a Duna-uszodán már 300 kabin – 100 a faszerkezeten, 200 a parton –, illetve műugrótorony is várta a fürdőzni és sportolni vágyókat, egészen az 1938-as bezárásáig.
Egy darabka Velence és a megyeri Riviéra
Persze a Duna mentén nemcsak a folyó felszíne, hanem a partok is számos strandolási lehetőséget kínáltak. Kis túlzással minden kőrakás, vagy sűrűbb bozótos öltözőkabinná alakulhatott, a belógó fák pedig ideális ugródeszkaként szolgálhattak a megmártózni vágyók számára.
A lehetőségek széles tárházából két helyszín emelkedett ki, amelyek klasszikusnak mondható szabadstrandként funkcionáltak. Az egyik a Népsziget homokos partszakasza volt, amelyet a népnyelv – a velencei Lido di Veneziára utalva – fanyar humorral Lidónak keresztelt el.
A Lidó a Népszigeten (Forrás: Neogrády László Helytörténeti Gyűjtemény)
A másik, idővel sokkal kiépültebb, így nagyobb népszerűségnek örvendő opció a Megyeri Csárda mögötti Duna-part volt, amelyet nemes egyszerűséggel csak újpesti, vagy megyeri strandként emlegettek.
A Lidót Az Újság 1922-es riportja szerint „csak heroikus küzdelmek árán” lehetett megközelíteni:
„Ha már kint vagyunk az újpesti Duna-parton, egy csónakot kell kerítenünk, amelyik átszállítson a szigetre, amelynek egyik tövében derűs napokon az egész újpesti intelligencia lubickol.”
A csónakosok csak drágán szállították át a mindenféle infrastruktúrát nélkülöző fövenyre a pihenni vágyókat. Kabinok hiányában a nem túl sok fedezéket nyújtó parton kellett fürdőruhát ölteni, mert a sziget belsejébe csak rendőri engedéllyel lehetett belépni, amit a hatóságok szigorúan ellenőriztek is. Nem csoda, hogy a többség nem preferálta ezt a meglehetősen körülményes megoldást.
Az újpesti strandra már kevesebb komplikációval lehetett kijutni, de nem csak ezért születtek róla a Színházi Élet 1924-es tudósításához hasonló elismerő sorok:
„A megyeri csárdánál az ember elindul a Duna felé és vidáman szórakozó társaságba jut, fűben, búzatábla szélén strandoló hölgyek és urak közé. (…) Kötelességünk megállapítani az újpesti ingyen strandról, hogy a maga nemében ez a strand a legelőkelőbb – valósággal disztingvált publikuma van.”
Nagy szó volt akkoriban, hogy a parton büfé is üzemelt, a Megyeri Csónakgarage és Bércsolnakdában pedig vízi járműveket is szerezhettek maguknak a kalandvágyóbbak.
Kártyaparti az újpesti strandon
A területnek ugyanakkor számos hátránya akadt:
„Homok itt sincs. Fű van és sár, kevés víz: fürdeni nemigen lehet, mert pár méterre a parttól apró szigetek, zátonyok zárják el a strandot a Duna vizétől.”
Ilyen feltételek mellett nem csoda, hogy ide inkább napfürdőzni jártak a helyiek. A sekély víz ugyan elnyerte az idősebbek tetszését, a fiatalabbak viszont vadabbnál vadabb alternatívákat kerestek a megmártózásra. Többnyire ezek a kísérletek eredményezték azt a rengeteg halálos balesetet, ami miatt az önkormányzatnak már az 1920-as évek második felétől motorcsónakos őrszolgálatot kellett biztosítani a területen.
Illetve a városi rendőrség is ezek miatt volt kénytelen 1927-től kijelölni a fürdőzésre alkalmas területeket, és szigorúan büntetni azokat, akiket „vadfürdőzésen” kaptak. Magán a strandon idővel tíz járőr ügyelt a rendre.
A Tungi építése (Forrás: Neogrády László Helytörténeti Gyűjtemény)
A vadregényes viszonyoknak az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. – a köznyelv által csak „Tunginak” becézett – többmedencés uszodájának és strandfürdőjének 1938. július 10-ei megnyitása vetett véget.
A „tündéri úszóstadion” és a hozzá kapcsolódó „víziparadicsom” a kor legmodernebb és legsokoldalúbb szolgáltatást nyújtó hazai fürdőkomplexuma volt, amely 2005-ös, sajnálatos bezárásáig újpestiek generációinak nyújtott minőségi és maradandó strand- és sportélményeket.