„A legjobb magyar középhátvéd”, Szűcs Sándor kálváriája

  •  
  •  
  •  

A sportsajtó az Újpest FC „ledönthetetlen oszlopaként” emlegette, a szurkolóknak, a játékostársaknak, de még az ellenfeleknek is csak Szűcs Sanyi, vagy Pulyka volt. A focicsapat örök mókamestere korának egyik legígéretesebb tehetségeként került a lila-fehérek kötelékébe, és senki sem gondolta volna, hogy ő lesz az a sportoló, akivel kíméletlen példát statuál a Rákosi-diktatúra. Emléktábláját idén szeptember 1-jén avatták fel az 1993 óta az ő nevét viselő általános iskolában.

A legrámenősebb „kullancs”

Szűcs Sándort ábrázoló karikatúra

„A szolnoki grundokon nőttem fel. Hat évvel ezelőtt kerültem először a Szolnoki MÁV csapatába, ez időkben kizárólag csatárt játszottam”

– így elevenítette fel pályája korai szakaszát Szűcs egy Képes Sportnak adott interjúban, miután 1944-ben az Újpesthez igazolt. Ebben arról is mesélt, hogy a három hátvédes rendszer bevezetését követően lett középfedezet, azaz „kullancs”.

„Csupaizom testemről a gyengébb játékosok úgyszólván lepattannak. Természetes, hogy ilyen testalkattal nem lehet kisasszony-futballt játszani”

– így hárította el a „favágó” játékára vonatkozó kritikákat a 23 éves játékos, aki ekkor már hét válogatott meccset tudhatott maga mögött. Szűcs tisztviselői állást kapott az Egyesült Izzónál, feleségével pedig Újpesten telepedett le.

A megbicsaklott óriás

Szűcs Sándor

A sikerszériája 1946-ig tartott, ebben az idényben Szűcs súlyos bokasérülést szenvedett, ami jócskán lerontotta a formáját. A sportsajtó a súlyfeleslegén élcelődött, sok meccset a közönség soraiból volt kénytelen végigszurkolni, válogatotti szereplése pedig kérdésessé vált.

Ekkoriban nyitott vendéglője sem volt túl jövedelmező. Hatalmas akaraterővel 1947-re újra formába hozta magát. Ekkor még úgy nyilatkozott a sajtónak:

„Nem megyek külföldre, akárhogyan is hívnak.”

Halálos szerelem

1948 nyarán – nem sokkal második gyermeke születése után – került sor arra a találkozásra, ami végleg megpecsételte Szűcs Sándor életét. A Hévízen edzőtáborozó Dózsa játékosait ugyanis ekkor kereste fel a csapatért rajongó Boros László zongorista és felesége, Kovács Erzsi énekesnő.

A családos focista és a férjes asszony első pillantásra egymásba szerettek. A házasságtörő románc nem sokáig maradt titokban: a Dózsa elnöke, Csáki Sándor többször is behívatta magához Szűcsöt, hogy véget vessen „a szocialista erkölcsbe ütköző” viszonynak. A figyelmeztetések nemsokára hivatalos vegzálásba csaptak át: a Dózsa belügyminisztériumi kötődése miatt főhadnagyi rendfokozatban Szűcsöt is a rendőrség állományába sorolták, ahol szintén nem örültek magánéleti botrányának.

Az egzecíroztatásnak más oka is volt: a kommunista diktatúra elejét akarta venni, hogy még több élsportoló szökjön külföldre, és az állam vezetői egy halálos ítélettel akartak példát statuálni.

Kovács Erzsi

Erre szemelték ki az akkor már tizenkilencszeres válogatott Szűcs Sándort, akit internálással és börtönnel fenyegettek, ha nem szakít Kovács Erzsivel. Így terelték egyre inkább a disszidálás gondolata felé. Valószínűleg arról is tudtak, hogy a középhátvédet Olaszországból 10 ezer dolláros szerződéssel kecsegtették.

Szűcs végül kapcsolatba került egy magát embercsempésznek kiadó, Kovács József nevű ÁVH-ügynökkel, aki ígéretet tett arra, hogy a nyugati határon kiviszi a párt Ausztriába. A pénzen felül annyi feltételt szabott, hogy még két embert magukkal kell hozniuk, hogy neki „anyagilag megérje” a kockázat, illetve ő erősködött, hogy Szűcs vigye magával a szolgálati pisztolyát.

1951. március 5-én Szűcs többek között így búcsúzott csapattársaitól:

„Remélem, szép emlék leszek nektek, és gondolni fogtok rám.”

Hogy estére búcsúbeszéde már a belügy asztalán feküdt, azt bizonyítja, hogy a Dózsa öltözőjében is akadtak besúgók. Az ÁVH végül a Vas megyei Nagytilaj mellett csalta tőrbe Szűcséket: Kovács Erzsi visszaemlékezése szerint egy kisebb hadseregnyi pribék várta őket, akik bilincsben vitték el a futballistát.

Szűcs Sándort az 1950. évi 26. számú, a Magyar Közlönyben soha ki nem hirdetett, szigorúan titkos törvényrendelet alapján felfegyverkezve elkövetett tiltott határátlépés kísérlete miatt ítélte halálra a Katonai Törvényszék, 1951. május 19-én. Egykori csapattársa, Várhidi Pál szerint Szűcs sorsa akkor pecsételődött meg, amikor

„a főtárgyaláson dühében a bírókra borította az asztalt”.

Szűcs Sándor

A válogatott sportoló az utolsó pillanatig sem hitte, hogy kivégezhetik, ám május 26-án az ítéletet másodfokon is jóváhagyták. Ekkor az egyik, Újpesten élő hóhér segítségével üzenetet juttatott el a siralomházból a sorsáról mit sem tudó Szusza Ferenchez:

„Halálra vagyok ítélve, mentsetek meg! Szűcs Sanyi.”

Szusza, Puskás Ferenccel és Börzsei Jánossal közösen azonnal kegyelmi kérvénnyel fordult Rákosi Mátyás titkárságához, ám elkéstek: Szűcs Sándort június 4-én felakasztották. Mint Szusza később az üzenetet kézbesítő hóhértól megtudta,

„Sanyi keményen, férfiasan viselkedett, és (…) nem szenvedett”.

A Legfelsőbb Bíróság elnökségi tanácsa 1989-ben újratárgyalta Szűcs ügyét, és rehabilitálta a tragikus sorsú labdarúgót.

, , , , , , , , , , ,