Idén 110 éve, hogy a Népsziget melletti Duna-ágon megtörtént a magyarországi sportrendezvényekhez köthető egyik legnagyobb tömegbaleset. A szerencsétlenségnek komoly visszhangja lett a sajtóban. Annak ellenére is jelentős botrányt kavart, hogy csodával határos módon nem követelt emberéleteket.
Az 1912-es szerencsétlen eset apropóját egy rendhagyó futballmérkőzés adta: az Újpesti Torna Egylet (UTE), a saját sporttelepén adott otthont a Magyar Testgyakorlók Köre (MTK) és a Magyar Athletikai Club (MAC) között rendezett labdarúgó-mérkőzésnek. A kor szokásainak megfelelően ugyanis a Magyar Labdarúgók Szövetsége (MLSZ) szezon eleji sorsolásán a MAC szabad pályaválasztási jogot nyert az MTK-val szemben, a csapat pedig annak ellenére ragaszkodott az UTE népszigeti létesítményéhez, hogy a lépés már a szervezés során komoly konfliktust robbantott ki a három sportegyesület között.
A helyszín varázsa
Annak megértéséhez, hogy a klub miért ragaszkodott ennyire vehemensen az UTE-pálya kínálta lehetőségekhez, érdemes 9-10 évvel a szerencsétlen események előttre visszatekinteni az időben. 1902-ben ugyanis az UTE-nak már állt egy kezdetleges gyakorló- és versenytere a szigeten, ami azonban csak a tornászok, illetve a város iskolái számára kínált lehetőséget a szabad levegőn való minőségi testedzésre, felszereltsége pedig korántsem volt kiemelkedőnek mondható.
Az egyesület ezért határozta el, hogy modern, a kor kihívásainak megfelelő, illetve több sportág igényeit egyszerre kielégítő sporttelepet hoz létre a területen, amelyet végül 1903. május 24-én avattak fel.
A létesítmény remekül felszerelt, komplex sporttelepként üzemelt, hiszen a focipálya mellett atlétikai gyakorlótér, futókör és teniszpálya biztosította a sokoldalú kikapcsolódás lehetőségét, amelyekhez természetesen a kor elvárásainak megfelelő öltözők is társultak. Ez a szempont ugyancsak vonzó lehetett, mert a századelőn a legtöbb sportlétesítményben, ha egyáltalán volt lehetőség a külön öltözködésre és tisztálkodásra, csak meglehetősen szűkös, kényelmetlen formában valósította ezt meg.
Hasonlóan előnyös tulajdonsága volt a népszigeti pályának a tágas és komfortos lelátó, illetve a büfé, amivel szintén nem rendelkezett minden sporttelep. A közönség megfelelő helyszíni étkeztetése még 1912-re sem volt mindenhol evidencia, a kitűnő közlekedési adottságokról nem is beszélve. Az UTE-pályára hajón, illetőleg az Újpesti vasúti híd gyalogútján juthattak ki a labdarúgás szerelmesei. Nem csoda, hogy a sporttelep a többi klub csapatát és rajongóit egyaránt mágnesként vonzotta, akár a főváros legtávolabbi pontjairól is.
1912 októberében az MTK már játszott egy rekord nézettségű, az ezer főt is meghaladó közönség előtt megtartott mérkőzést az UTE ellen, ahol ráadásul 3:0-ra győzedelmeskedtek a lila-fehérek felett, így a csapat pályaválasztással szembeni averziója leginkább azzal magyarázható, hogy a klub nemrég nyitotta meg a saját, Hungária úti sporttelepét. Így nyilván arra számítottak, hogy ott mérkőzhetnek a MAC-cal, akik – rossz nyelvek szerint a sportszerűséget a futballintézők anyagi érdekei miatt is zárójelbe téve – nem tették meg számukra ezt a szívességet.
Rendkívüli állapotok
Az MTK aggodalma nem volt alaptalan: az 1912. december 1-jei meccsen ugyanis épp a sporttelep egyik legnagyobb előnye, a kiváló megközelíthetőség esett áldozatul egy, a sportélettől igencsak távol álló körülmény miatt.
1912 októberétől ugyanis az Osztrák–Magyar Monarchia déli szomszédságában dühöngött az első Balkán-háború, és bár a Habsburg birodalom kimaradt a konfliktusból, decemberre katonai készültséget vezettek be az ország területén.
Ez természetesen Budapestre és környékére is vonatkozott, az intézkedés következtében pedig a főváros bosnyák katonai helyőrsége, a vasúti pálya biztonságára hivatkozva, megtiltotta a vasúti hídon a gyalogos közlekedést. Az ebből fakadó problémákat a szervezés során – eltérő mértékben ugyan – elvileg az UTE-nak és a MAC-nak kellett volna megelőznie, és nekik kellett volna gondoskodni a közönség vízi úton való átszállításáról, ám a beígért nagy halászcsónakoknak se híre, se hamva nem volt a meccs napján.
Így Az Újság tudósítása szerint, „amikor vasárnap délután a labdarugósport néhány száz fanatikusa megjelent az újpesti hídfőnél, bosnyák bakák szuronyai állták útjukat”. Az ezt követő „szenvedélyes hangú tárgyalások” nem vezettek eredményre, és a szurkolókat a Piva Csónakda evezősei segítették ki a bajból, ám ők mindössze négy dereglyét tudtak a 2000 (más források szerint 800-1000) fő rendelkezésére bocsájtani. Egy-egy csónakban 30-nál is többen nyomorogtak, így nem meglepő, hogy a nagy sietségben az egyik vízi jármű fel is borult, ami előrevetítette a későbbi eseményeket.
(Folyatása következik)