Ha Újpesten valahol tömeg, kisebb-nagyobb embercsoport várakozott, és az összejövetel közepén állt egy dobogó, rajta mikrofon, mindenki tudta, hogy előbb Nyári Pista jön, vele kezdődik a rendezvény! Jött és verset mondott. Az alkalomhoz, vagy a tartalomhoz igazodót.
Nyári István előadóművész tulajdonképpen már gyermekkora óta előadóművész. Szerintem annak született. A mai napig szoktam hallani a rádióban. Mi a Könyves Kálmán Gimnáziumban ismertük meg, ahol már az első osztály évnyitóján versmondással szerepelt. És attól kezdve négy éven át folyamatosan. A németes osztályba járt, Fecske András tanította neki a magyart, ami által mindkettőjük sorsa „megpecsételődött”. A szó pozitív értelmében persze, hiszen a tanár úr talált magának egy nagyon tehetséges tanítványt, a tanítvány pedig egy tökéletes mentort. Pista nagy ellenfele a szintén sokoldalúan tehetséges Kósa Tibi volt, bár Tibi nemigen mondott verseket. Sok minden mást csinált viszont, a színjátszó kör bemutatóiban főszerepeket játszott. Méghozzá nagyon jól. Jómagam Moliére Botcsinálta doktorára emlékszem leginkább, ami kettős szereposztással ment Székely Gábor rendezésében. Nyári Pista és Kósa Tibi felváltva játszották a főszerepet, mindketten bravúrosan, de más volt Tibi alakítása, és más Pistáé.
Aztán érettségi után útjaik elváltak, Székely Gábor befutott rendező lett, Kósa Tibi bűvész, Nyári Pista meg először tisztviselő az Egyesült Izzó anyagbeszerzésében. Az élet ment tovább, aztán „elcsábította” a népművelés, és volt az Ady Endre Művelődési Központ igazgatóhelyettese is. Ő volt Újpesten a közművelődés. Érettségi után jelentkezett a színművészetire, de nem vették fel. Gyanítottuk, hogy azért, mert az orgánuma, az előadásmódja hős szerepekhez illett, viszont azokhoz nem volt elég magas. Nem volt ugyan alacsony, de a szerepkörhöz magasabbnak kellett volna lennie. Alig 5-8 centin múlott, hogy ma Pista nem nyugdíjas sztárszínész. Ezt a sajátos ellentmondást ő is érezte, ezért aztán nem a színjátszás, hanem az előadóművészet felé irányította élete hajóját.
Sokat szerepelt. A felkérésekre igenekkel válaszolt és sok helyre felkérték.
Velünk, a Tungsram Ifjúsági Klub haknibrigádjával is járt szerepelni, mert amihez volt kedve, azt szívesen csinálta. És nagyon jól. Gyönyörű verseket és klasszikus prózákat mondott úgy, hogy a közönség soraiban „megállt a hátizsák a levegőben”! Aztán kitaláltuk, hogy esküvői szertartásokra csinálunk programokat: Pista verset, illetve verseket mondott, a Naszvagyi Vili énekelt. A hatás soha nem maradt el. Nyári később is rengeteg esküvőn szerepelt.
Közben játszott Dózsa Lacival meg Harsányi Gáborral az Újpesti Színházban,
és volt egy időben a Városháza „hangja” is a telefonban. Természetesen csinált önálló műsort is, amikor a klub beindította a „Ki vagy te” sorozatát. Emlékezetes esték voltak. Nyári Pista Nagy László meg Vas István verseken kívül mondott O’Neill-drámarészletet, legvégül pedig vicceket is mesélt. Egy dadogósat, meg a Nünükét! Fergeteges volt a siker!
Nekem a legemlékezetesebb Karinthy Frigyes: Ki kérdezett című írása volt. Azzal, hogy beválogatta, és ahogy elmondta. Biztosan emlékszik rá, mert én örökké emlékezni fogok arra az estére! Amikor megtudtuk, hogy kicsoda is Nyári István.
Szinte most is hallom: az ő hangján, az ő előadásában: „De ki kérdezte az embert? Ki kérdezett, Homérosz? Ki kérdezett, Szókratész? Ki kérdezett,
Gautama Buddha? Ki kérdezett, Názáreti? Shakespeare, Goethe, Madách, Dante, Beethoven, Kant… ki kérdezett?” – mire a közönség kórusban: A JOCI! És ezt senki nem vonta kétségbe!
RÉTI JÁNOS