Csak gyümölcs, cukor és egy kis víz kell hozzá, ennek ellenére a lekvárfőzés mégis az egyik legbonyolultabb konyhai műveletnek tűnik. Azt mondom, próbáljuk meg, hiszen olyan szép, amikor az élénksárga és vörös finomságokkal teli üvegek sorakoznak a kamrában.
A fő szabály
Mivel a lekvár tényleg csupán csak három összetevőből áll, így leginkább azok minőségén áll vagy bukik a művelet sikeressége, főként a gyümölcsén, hiszen a cukorral és a vízzel annyira talán nem tudunk mellé nyúlni. A gyümölcs állagának és minőségének megfelelőnek kell lennie, ugyanis cukorral nem lehet pótolni az éretlen gyümölcs ízét, így mindenképp várjuk meg, hogy a gyümölcsünk beérjen.
Lekvártudomány
A gyümölcsök egy pektin nevű molekulát tartalmaznak, melyek a főzés során szétválnak, majd újra összekapcsolódnak. Ha ez nem sikerül, a lekvár túlságosan híg lesz. Ennek elkerülése érdekében érdemes a gyümölcsöket leturmixolni, hogy megkönnyítsük a pektin szétválását. Bár lehet kapni mesterséges úton előállított pektint, a legtöbb esetben nincs szükség plusz adalékanyagra.
Lépésről lépésre
Ha már beszereztük az érett, zamatos gyümölcsöt és a turmix is kéznél van, akkor nagy levegő, és álljunk neki a varázslatnak.
A gyümölcsöt turmixoljuk le, majd tegyük egy nagy lábasba.
Adjunk hozzá cukrot. Édes gyümölcsöknél körülbelül 2:1 (két kiló gyümölcs, egy kiló cukor) arányban, míg a savanyúbbaknál inkább 3:2. Ezután tetszés szerint citromlevet is adhatunk hozzá, hogy kicsit pikánsabb legyen.
Nagyon fontos, hogy alacsony lángon kezdjük el főzni, a lehető legkevesebbszer kavarjuk meg, hagyjuk megfőni. Ha szükséges, adjunk hozzá egy kis vizet, hogy ne égjen le.
Látni fogjuk, mikor kezd el a főzet visszasűrűsödni, ekkor az elkészült lekvárt tiszta és steril üvegekbe adagoljuk. Amennyiben a természetes lekvárkészítés mellett döntünk, és nem használunk fel tartósítószereket, akkor az üvegek sterilizálása, és az elrakás módja nagymértékben befolyásolhatja a hosszabb eltarthatóságot. A befőttes üvegeket főzzük ki forró, lobogó vízben, vagy töltsük meg harmadrészig vízzel, és 180 fokos sütőben gőzöljük ki. A forró lekvárt vagy dzsemet töltsük a tiszta üvegek nyakáig, majd zárjuk le. Fordítsuk fejre egy pillanatra, majd tegyük száraz dunsztba. A száraz dunszt lényege, hogy lassan hűtjük le a lekvárokat. Egy ládát, vagy lavórt béleljünk ki plédekkel, törölközőkkel, és ebbe helyezzük az üvegeket.
Bugyoláljuk be őket szintén ruhaneművel, és hagyjuk, hogy pár nap alatt, lassan hűljenek ki. Ha egy héten, vagy pár napon belül felpattanna egy-egy üveg, az azt jelenti, hogy azoknál nem sikerült a sterilizálás, megromlott a gyümölcs. Ha ez nem történik meg, akkor az így készült lekvárok egy évig, vagy akár hosszabb ideig is elállnak.
Domján Vivien